A békalencse ellenőrzése - Hogyan öld meg a békalencse

Közönséges békalencse (Lemna minor) egy gyorsan terjedő vízinövény, amely megfosztja a tavaknak az oxigént, és a hal és a hasznos algák halálához vezet a csendes vizekben. Fontos, hogy megszabaduljon a békalencétől a tó egészsége és a meglévő vízi élővilág szempontjából.

Békalencse információ

A békalencse leggyakrabban tápanyagban gazdag tavakban található meg, ahol a levél felhalmozódása alsó rétegződést okoz. A fekete, büdös sűrűség az elsődleges táplálékforrás a békalencse. Az idősebb tavacskákra és a csendes, zavartalan területeken tartózkodókra valószínűleg szükség van békalencse-gyilkosra, mivel itt az invazív, kellemetlen gyom jobban növekszik.

A békalenget gyakran hasonló, kisebb növény, vízimalomnak nevezik. A kettő együtt működik a fogékony tavak gyors lefedésében, ha megfelelő feltételek vannak. Fontos, hogy a békalencse a lehető legkorábban tavasszal kezdődjön. A felszínre borított tavak sikeres békalencse-ellenőrzése több évig is eltarthat.

A békalencse gyorsan átveheti a tó felületét, csökkentve a halakhoz szükséges oxigénszintet és a kívánatos vízi növényeket ott élve. A kanadai libák, mezőgazdasági és állati tételek kifolyása, gyeptrágya és szeptikus tartályok látogatása, amelyek nem működnek megfelelően, hozzájárul a magas tápanyagszintekhez. A természetesen a szél által mozgó tavak vagy a mozgó víz kevesebb problémát okoznak, és kevesebb békalencse-ellenőrzésre van szükség.

Hogyan öld meg a békalencét

A békalencse ellenőrzésének leghatékonyabb és legbiztonságosabb módja a megelőzés. A békalencse természetes ellenőrzési módszerei kiküszöbölik a kémiai kezelések szükségességét, amelyre szükség lehet a békalencse fertőzés előrehaladtával.

A tavak tápanyagcsökkentése, valamint a buborék-levegőztetés segít a békalencse ellenőrzésében. A tápanyagcsökkentés megfosztja a békalencét attól, amit meg kell növekednie és elterjednie, és csökkenti a kémiai bézsmadár-gátló szükségességét.

A békalencse elleni védekezés magában foglalja a levélképződés eltávolítását a tó alján. Az őszi leveleket ősszel kell begyűjteni, mielőtt elérnék a tó talaját, hálót vagy más anyagot helyezve a víz tetejére, mint a békalencse részleges ellenőrzése.

A békalencse ellenőrzése magában foglalja a békalencse és a vízimalom növények fizikai eltávolítását. Várjon egy szeles napot, amikor a szellő segíthet a békalencse ellenőrzésében. Amikor a növényeket a tó oldalára és széleire tolja, manuálisan távolítsa el őket egy hosszú, kezelt úszómedence-hálóval vagy más megfelelő eszközzel, amely elérheti a békalencét, és vegye ki a vízből. A kézi eltávolítás önmagában nem elegendő a békalencse megszabadulásához, de segíthet a mennyiség csökkentésében. Ezt a gyakorlatot meg kell ismételni.

A békalenda elpusztításának megtanulása és annak felhalmozódásának megakadályozása révén tisztán tarthatja a tóját, akadálytalanul és segíthet fenntartani a vízi halak és növények számára a jó környezetet. A tó alját elérő levegőztetés megszakíthatja az üledékképződés ciklusát, ami ösztönzi a békalencse növekedését.

Biológiai békalencse-ellenőrzés

Adjon hozzá a békalenda természetes ragadozóit, például Koi, fű ponty, aranyhal és háziasított vízimadarak. Ezek a biológiai védekezés önmagában nem tudják megoldani a problémát, de ha a tóba kerülnek, mielőtt a békalencse növekedni kezd, elősegíthetik a békalencse elleni küzdelmet.

Megszabaduljon a békalencétől, mielőtt az átveszi a tóot: növelje a levegőztetést az alján, manuálisan távolítsa el a növényeket a felszínről, és csökkentse a tápanyagokat, amelyek az alsó üledéket képezik. Próbálja ki ezeknek a módszereknek a kombinációját, mielőtt kémiai békalencse-védekezésbe kezdené.