Gyengéd évelő növények: A kerti évelő növények gondozása

A meleg éghajlaton őslakos, évelő növények buja textúrát és trópusi légkört adnak a kertnek, ám ha meleg éghajlati övezetben nem élnek, a tél katasztrófát okozhat ezeknek a fagyérzékeny növényeknek. Olvassa tovább, hogy többet megtudjon a pályázati évelőkről.

Melyek a pályázati évelők?

A gyengéd évelő növények meleg éghajlatból származnak, ahol nincs szükségük a hideg téli hőmérsékleteknek való ellenállás képességére. Ha hidegebb éghajlatba ültetjük őket, akkor különös gondoskodás nélkül nem fogják túlélni a tél.

Néhány gyengéd évelő növény, például begónia, calla liliom és caladium buja lombozatot vagy fantasztikus virágot ad az árnyékos foltokhoz. Ezeknek az árnyékkedvelő, gyengéd évelő növényeknek sok a trópusi esőerdőkből származik, ahol egész évben őket védik és árnyékolja az esőerdő-lombkorona. Ezeknek a növényeknek talajra van szükségük, amely gazdag szerves anyagban és rengeteg vízben.

Más gyengéd évelők meleg, mediterrán éghajlatból származnak. Ebbe a csoportba tartoznak a gyengéd gyógynövények, például a rozmaring és a koriander, valamint az illatos cserjék, mint például a babér. Ezek a növények általában olyan talajt részesítenek előnyben, amely szabadon engedi a vizet és sok napot.

A pályázati évelők gondozása

Növényes évelő növényeket tavasszal ültessen a kertbe, amikor már nem áll fenn a fagyveszély. Tartsa nedvesen a talajt, amíg azok meg nem alakulnak, majd öntözze és megtermékenyítse az egyes növények igényei szerint. A trópusi növényeknek hetente vagy kéthetente kell öntözni eső hiányában. A mediterrán növények általában nem szeretik sok műtrágyát, de más gyengéd évelő növények, mint a kis adag műtrágya tavasszal és nyáron. Szárítsuk meg őket, ha szükséges, hogy a növény szép legyen, és ösztönözzük az új növekedést.

Ősszel a mérsékelt éghajlatú kertészek dilemmával szembesülnek. Az egyszerű megoldás egynyári növények termesztése, minden tavasz átültetése. Noha ez lehet a legjobb módszer az olcsó növények és hagymák megkereséséhez, érdemes megmenteni néhány drágább és érzelmi értékű növényt.

A korlátozó tényező a növényi anyag tárolásának helye. A gyökérpincék ideálisak, de mivel a legtöbb embernek nincs ilyen, száraz helyet kell találnia, ahol egész télen 50–55 F (10–12 ° C) hőmérsékletet tarthat. Egy tartalék szoba, ahol lezárhatja a fűtési szellőzőnyílásokat, vagy egy hűvös garázs, akkor jól működik, ha a hőmérsékletet túlságosan alacsonyra csökkenti.

Miután a hagymák, a gumók és a gumófélék lombozata visszatér, ásni azokat, levágni a megmaradt szárokat és szárokat, és egyrétegű formában elrendezni, hogy szobahőmérsékleten néhány napig megszilárduljanak. Száraz állapotban lemossa a megmaradt talajt, és tárolja nyitott dobozokban, homokkal, tőzegmohaval vagy vermikulittal töltve.

Azok a növények, amelyek nem nőnek hagymás szerkezetből, teleszkedhetnek tele cserepes növényekként, vagy nyár végén dugványokat vehetnek a tél kezdetéhez. A dugványok nem foglalnak el annyi helyet, mint a teljesen megnőtt cserepes növények, és általában jobban növekednek, ha tavasszal szabadban ültetik át. Ha téli időszakban gyengéd évelő növényt szeretne szobanövényként használni, akkor kb. Felével vágja le, mielőtt felteszi.